2009, Szenteste. Egy vékony aranymappa bújt el a fenyőgallyak között. Benne egy angol szöveg és képek nagy csokoládéstálakról és szép bonbonokról. És megköszönik azt, hogy "jelentkeztem" egy csokoládé tanfolyamra és ha elvégzem, akkor akár fél év múlva kezdő chocolatier is lehetek. A Jézuska óriási zavarba hozott engem. Rendben, hogy szeretem a csokit, hogy egész pici koromtól élek-halok érte, de a lehetőség most konkrétan a kezemben volt. És hol van az iskola? Kanadában, Vancouverben. Hűha, jó korán kell majd felkelni minden nap, hogy beérjek!
Szerencsére nem, mivel ez egy online iskola az École Chocolat, Pam Williams iskolája, ahol több magyar ismert csokoládékészítő is koptatta már a virtuális padokat. Például: Csiszár Katalin (Rózsavölgyi Csokoládé) is "hallgatója" volt a tanfolyamnak. Mivel férjemmel együtt ,mindketten nagyon szeretjük a Rózsavölgyi csokit, párom azt gondolta ez nem lesz rossz kezdés. De hogy lehet egy internetes tanfolyamon egy ennyire gyakorlatias mesterséget megtanulni? Ki kell majd küldeni a trüffeleket egy borítékban???
Kiderült, hogy a számomra kiszemelt tanfolyam első része elmélet, amelyet óriási gazdagságú angol tananyagból lehetett elsajátítani. A csokiipar működésétől, a kakaófajták megismerésén keresztül egészen a csokoládé különböző kristályszerkezeti változásáig mindent meg kellett tanulni mielőtt egy gramm csokoládéhoz is hozzányúlhattam volna. A megszerzett tudással már laikus szakbarbárságnak éreztem azt a régi vágyam, hogy egyik nap fogom magam és csak úgy elkezdek csokoládét készíteni. Ezután jött a temperálás (a csokoládé megfelelő kristályszerkezetének kialakítása, amitől fényes, roppanós és hosszan eltartható lesz a csoki). Férjem ment a sírköveshez gránitlapot vágatni én pedig melegítettem, hőmérőztem, kavartam a csokoládét a konyhaasztalon. Annyira lelkesen, hogy egyszer, egy visszakanalazásnál az egész konyhaszekrényt bevontam csokival, ami azonnal megszilárdult. Ennek csokoládérajongó férjem és lányom persze nagyon örült.Később következtek a különböző csokifajták elkészítésének technikái. A feladatok beszámolóját egy netes felületen keresztül kellett feltölteni. A munkát természetesen szigorú szempontok szerint értékelték. Mondanom sem kell: "osztályelsőként végeztem!" :)))))
Az internetes iskola ráébresztett arra, hogy a csokoládékészítés tudomány és művészet egyben. És ez csak a kezdet volt, jöttek az újabb tanfolyamok, előadások és tanulmányút Belgiumban. Magyarországon is végiglátogattam tucatnyi csokoládéboltot és üzemet, aztán Stockholmtól Barcelonáig még többet és többet. A csokoládékészítők felé érzett korábbi tiszteletem - így, hogy picit már kollégának is nevezhetem magam - igazi csodálattá minősült át. A mondás, miszerint minél többet tanulunk valamiről, annál inkább látjuk a nehézségeket is, halmozottan igaz erre a fáradságos, de gyönyörű szakmára is
