Egy héttel az Édes Napok után kezdenek letisztulni az ízélmények! Tömény három nap volt, a gyengébb ízkombinációktól a csúcsminőségig találkoztam mindennel, és hálás voltam a szervezőknek azért, hogy gondoskodtak sós élményekről is.
.jpg)
A második napot a Hegyközi manufaktúránál kezdtem. Magyarország legészakibb kistájának gondosan kiválogatott termékei sorakoznak a polcokon. Letisztult formák, patyolattisztaság, elegancia. A manufaktúra kecses csodaszarvas emblémája minden terméken hirdeti az eredet, a hagyomány, a hungaricum tiszteletét. Hegyközi gombák, pálinkák, mézek és dzsemmek között hófehér dobozban sorakoznak az apró celofánba csomagolt, nemzeti színű sodort cérnával összekötött marcipános édességek. Pisztáciás, alkoholos...- mignonra emlékeztet a mérete. Érződik benne a kemény munka, az akarat. Először a marcipán kicsit tömény, de segítségemre siet az alkoholos meggy a közepén, előtör a pisztácia és az egészet lezárja nemesen, ámde határozottan a csokoládé. Komoly desszert, vasárnapi, ünnepi menüsorba illeszthető, vagy 5 órai tea mellé.
A manufaktúrától balra egy másik műhely mosolygós lányai, gyöngyből fűzött meggyel a fülükben szorgoskodnak, mint a hangyák. Meggy és jazz süteménykreációi. Nem egy légből kapott vállalkozás, átgondolt, tudatos. Irodalom, zene, filozófia és gasztrokultúra nőiesen, vidáman, huncutul, bájosan. „Vénusz Csókja” kerül az asztalomra. A név még nem elfogadott, én csokoládés hajónak nevezem el, de ez túl pórias ahhoz a költeményhez, amibe beleharapok. Citromos-vaniliás lágy tészta, majd felbukkan a marsalában (erős, testes, de nem édes likőr-bor ) érlelt, körte, amit sokáig nem élvezek, mert rám tör a kesernyés krémes csokoládé, amit megkoronáz a natúr, érett füge. Egyre mohóbban kapom be egyik-falatot a másik után, hogy újraélhessem az élményt. Különleges, páratlan, szenvedélyes, csábító, izgalmas, vidám, örömteli. Mind az ötlet, mind az esztétika. Beleszerettem a Meggy és jazz filozófiájába! De ízben nekem a kevesebb több lett volna. Túl sokfelé kellett koncentrálnia az ízlelőbimbóimnak. Várom az újabb kihívásokat!
„Csokoládia” lakói kedves, nyugodt, alapos emberek. Címerükben erős vár, arany korona. Lovagok jutnak eszembe, csak épp nem a hercegnő kegyeiért küzdenek, hanem a csokoládérajongókért. Teszik ezt a világ legjobb termőterületeiről (Cru) származó válogatott kakóbabból készített termékekkel. A király kedvence a Vanuaturól származó kakóbab (egy csendes-óceáni vulkanikus talajú sziget kicsit kávés, fűszeres aromájú különleges aromájú kakaóbabot terem), de inkább egy másik különlegességgel kínál. Tejcsokoládé, Cru-sorozat, Madagszkár. Kicsit olvadt a meleg miatt, krémes, lágy. Hirtelen mézes karamell íz terül el a számban, mégsem édes érzet marad bennem, inkább az étcsokoládéra jellemző kesernyés utóíz. Valóban egy különleges világ, de milyen lehet a többi tagja? Ki kell derítenem!
A csokoládé kekszbe is kerülhet. Irány a La Delizia! Levendulafelhő, tisztaság, finomság, elegancia, szeretet fogad. Roppanós és lágy kategóriák a kínálatban. Csak a csokis jöhet ma szóba. Kívánságom teljesül: Csokivánság névre keresztelt keksz formájában. Porhóban megfürösztött puszedlire emlékeztet a külső, de állagra és ízre egészen más. Pihe-puha lágyság, elképesztő olvadékonyság, mintha félig sült volna a tészta, mint amikor a souflét felszelve kibuggyan a csoki. Szolidan, semmi tolakodás. Igazi ajándék. Egy kis boldogsághormon. Éles váltás, roppanós világ. Tökmagos-chilis tallér. Ez már sokkal szögletesebb, de izgalmas. Nemcsak a hangzása, az íze is. A tökmag óvatos, a chili bátor. Engem jól megcsípett. A Csokivánságra teszem a voksom.
